Magamról

A fotózás iránti affinitásomat édesapámtól örököltem. Ő szenvedélyes fotós volt gyermekkora óta. A fényképezés mellett az utazás volt a másik nagy szerelme. Útjai során rengeteg képet készített emberekről, tájakról, Erdélytől a Tátrán át az akkori NDK-ig.

Sajnos édesapámat két éves koromban elveszítettem, de öröksége; a rengeteg dia és papírkép, fototechnikai és -művészeti könyvek megmaradtak. Én ezek között nőttem föl.

A fényképezőgéppel 10 éves korom környéken kezdtem ismerkedni. Az első saját gépem egy Smena 8M volt, amit 12 évesen kaptam. A fotózás mellet édesapám könyveiből a fekete-fehér negatívok és papírképek kidolgozását is megtanultam. A nyolcadik osztályt új iskolában kezdtem, ahol volt fotószakkör is. Itt olyan szerencsés voltam, hogy szinte minden hétvégén hazavihettem a nagyítógépet és a többi felszerelést, így a szombat-vasárnapokat mindig a fürdőszobában kialakított sötétkamrában töltöttem.

Ballagásra kaptam egy Zenit 12XP-t egy vakuval és két objektívvel. Ez akkoriban azért elég nagy ajándéknak számított. Ezt a felszerelést használtam egészen az egyetem befejezéséig, úgy hogy ez alatt a 10 év alatt soha semmi baj nem volt velük.
Ekkor váltottam modernebb technikára. Az első három fizetésemből vásároltam egy Nikon F65-öt egy 28-80-as kit objektívvel, majd később egy vakut.

A digitális korszak terjedésével én is dolgoztam néhány kompakt és bridge géppel, de az igazi áttörés 2006-ban történt, amikor is boldog tulajdonosa lettem egy Nikon D200-nak. Másfél év múlva ezt lecseréltem egy D300-ra majd fél év múlva megvalósult a nagy álom, váltottam egy D3-ra, aminél akkoriban nem nagyon volt jobb gép ebben a kategóriában. A D300 lett a második gépem, ami szinte elengedhetetlen a sportfotózásban.

Az első években gyakorlatilag mindent fotóztam és közben a sötétkamrában kísérletezgettem. Később már inkább csak az utazások és családi vagy baráti események alkalmával fényképeztem. Az egyetem után elkezdtem amatőr csillagászkodni. Akkor szinte teljesen az asztrofotózas maradt. Mióta megvannak a digitális tükörreflexes gépeim ismét csak a fotózás tölti ki az életem.

Az első nagyobb esemény ahol fotóztam, a 2006-os szegedi Kajak-Kenu Világbajnokság volt. Mivel a kajakot és a fotózást is nagyon szerettem, gondoltam összekötöm a kettőt és minden követ megmozgattam, hogy eljussak Szegedre. Ez sikerült is. Itt ismerkedtem meg egy internetes sport portál szerkesztőjével. Kialakult egy munkakapcsolat és több, mint egy évig fotóztam nekik különböző sporteseményeken. Aztán gondoltam a saját lábamra állok és indítottam egy saját sport portált, aminek kapcsán rengeteg eseményre jutottam el és sok embert ismertem meg. Így kaptam megbízásokat más újságoktól is, valamint készítettem szponzori fotókat is.

Másik szenvedélyem a zene, így ahogy lehetőségem adódott, elkezdtem koncerteken is fotózni. Gyakorlatilag ez a két terület – a sportfotózás és a koncertfotózás – a két szakterület, amibe beleástam magam. Ezekben szereztem a legtöbb tapasztalatot és ehhez vannak meg a speciális eszközeim is.

Az utóbbi fél évben elkezdtem a panorámafotózással is ismerkedni. Ebben is sikerül egyre nagyobb gyakorlatot szerezni és a szükséges felszerelést is összeszedtem hozzá.

A legújabb dolog, amivel kísérletezgetek, az a mozgó eszközökre helyezett géppel való fényképezés. Egy motorra, autóra, körhintára vagy akár egy fűnyíróra erősített géppel nagyon érdekes és egyedi képeket lehet készíteni.